A kávézás története
Egyes források szerint a kávécserjét XV. század elején egy etióp (más források szerint szerint jemeni) pásztor fedezte fel miközben állatait legeltette. Észrevette, hogy juhai egy bizonyos növényt legelve sokkal élénkebbek lesznek.
Elmondta ezt a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek, hogy növény megpörkölt terméséből élénkítő zamatos italt tudnak készíteni, ami virrasztások és imádságok alatt ébren tartja őket.
Ami biztos, hogy a XV. században a szufi szerzetesek (Jemen) már használták önmaguk serkentésére.
A kávézás szokása futótűzként terjedt egész Adenben, majd eljutott Mekkába, Medinába, Kairóba, Damaszkuszba, Konstantinápolyba is, ahol a XV. sz. elején megnyíltak az első kávéházak. Egy rövid kávétilalom után ismét teret a feketézés és ezúttal nem csak a mohamedánok körében aratott sikert, hanem a török hódítással egyetemben terjedt Európa és Afrika felé. Velencében is megjelent, majd 1600 körül meg is nyílt az első kávéház. Persze ezt az egzotikus italt az olasz ízléshez finomították. Ezek után, ahogy lenni szokott ismét be akarták tiltani a hitbuzgó fanatikusok, ám nem számoltak azzal, hogy VIII. Kelemen pápa igazi ínyenc volt, aki miután megkóstolta ezt a nedűt, kijelentette, hogy kár lenne, ha csak a pogányok élvezhetnék.
Így 1672-ben egy vállalkozó kedvű örmény nyitotta meg az első kávéházat Párizsban. fél évszázaddal később több mint 300 hely üzemelt már, ahol kávét, csokoládét és egyéb nyalánkságokat kínáltak. Egy idő után többről szólt már egy ilyen kávéház, mint csupán egy ital elfogyasztásáról. Politikusok, írok, filozófusok, költők jártak ide, hogy eszméiket megvitassák vagy épp papírra vessék. Az 1800-as évekig a rendőrség szigorúan ellenőrizte a kávéházakat. A kávénak nagy szerepe volt a történelem alakulásában. Mindig ott volt a nagy forradalmárok, történelmi személyiségek asztalán és remélem a mi asztalunkon mindig ott is fog maradni.
