Szeged – Hajnali háromkor kezdi a munkát Szabadi István – a nyári hónapokban fagylaltkészítéssel indul a napja. Reggel hétkor már kész a hűsítő édesség, a sós sütemények és a krémes. Tank, erotikus női felsőtest – a családi vállalkozás munkatársai speciális formatorták elkészítését is vállalják. Egy-egy különlegesebb darab megmunkálása akár egy napot is igénybe vehet – végigkísértük a szegedi mester egy napját.

– Vanília, barack és eper. Ilyen sorrendben készül hajnali háromkor a nyár legnagyobb slágere, a fagyi. Először mindig a tejes, és csak azután a gyümölcsös fagyi alapanyagai kerülnek a gépbe, mely keveri és főzi az ínyencséget. A három és fél kilónyi adag nyolc-tíz perc alatt készül el, majd ugyanennyi ideig fagyasztják, egy kis „simogatás”, és már kerülhet is a pultba a finomság – avatott be napjának első munkás pillanataiba Szabadi István szegedi cukrászmester, aki ötven éve szakmabeli. A Kati cukrászda egyik tulajdonosa sebtében beöltöztetett: nemcsak mint szemlélő, hanem mint munkatárs is részt vehettem a reggeli előkészületekben.

Finom pogácsa illata a levegőben. Tésztagyúrás, sürgés-forgás a sütödében. Négyen sertepertéltek a „műhelyben”, hogy mire hétkor kinyit a cukrászda, a vásárlók kedvükre válogathassanak. 184 Celsius-fokon sült a sós sütemény, melyhez már előző este elkészült az alap, csak meg kellett kenni tojássárgájával és berakni a sütőbe. A pogácsa után már jött is a sós masni – a vajastészta szeleteit egyenként kellett formára alakítani. Az „egyetemes” daráló – gyúró és keverő masina – 20 kilót bír, éppen túrós pogácsához készült benne a tészta.

A sós sütik szavatossági ideje, persze körülményektől függően, minimum egy hét, a krémes viszont csak hat óráig áll el, ezért sűrűn kell frisset „gyártani”. Elkészítéséhez nem árt a jó erőnlét sem, a krémes alapjának kikavarásához a jó technikán kívül némi karizomra is szükség volt.

Miközben készültek a sós sütik, egy másik helyiségben, a díszítőposzton a töltött teasütemények és a torták vágása, díszítése és csomagolása zajlott. Timi, Zsanett és Anikó, fiatal cukrászlányok díszítették az előző nap előkészített édességeket.

– Itt kiélhetem a kreativitásom, mindent ki tudok próbálni – magyarázta Anikó, miért jó cukrásznak lenni, miközben egy joghurtos tortát tejszínhabbal ékesített.